Ismételt Üdvözlet Minden Kedves Olvasónak!

Sajnos már-már szokássá vált, hogy ígéretemmel ellentétben késnek a bejegyzések. Ezúttal ennek külső oka is volt, ugyanis egy ismeretlen eredetű, de vélhetően egy megfázás/infulenza és egy napszúrás frigyéből született kórság döntött le a lábamról két nappal ezelőtt. Nem kell aggódni, mostanra már teljesen jól vagyok.

Mint azt már említettem az előző bejegyzésben a hétvégén egy kisebb túrát csináltunk a tengerpartra. Rögtön felmerül ugye a kérdés, hogy melyik tenger partján is voltunk, hiszen Törökörszágban tengerekből meglehetősen bő választék van. Mi, jól megfontolt gazdasági okokból a hozzánk legközelebb fekvő Márvány-tengert választottuk, azon belül is a Gemlik városa mellett fekvő kis üdölőtelepet, aminek a nevét elfelejtettem. Bursabol nagyjábol másfél-két óra utazással oda tud jutni az ember. A hely igazan hangulatos volt, bár a strandon egy kicsit túl sok volt az ember. Az átlaghőmérséklet egész hétévégén kb 50 fok körül mozgott, így gyakran kényszerült be körübelül 14 főt számláló társaságunk a partot szegélyező hatalmas Çay Hane-k (teaházak) valamelyikébe. Itt általában egy kis pohár tea mellett néhány kör tavlát (otthon baggamon néven ismert perzsa eredetű társasjáték, mely errefelé igen népszerű) játszottunk. Olyan foto is készült ahol egyszerre négy vagy öt táblán játszik a társaság. A szombat nagyrésze ezzel a klasszikus nyaralásokra emlékeztető strandolással telt. Estefelé  bekaptunk egy gyors dönert (egyébként nem hittem volna hogy meg lehet unni, de így három hét után már elég közel állok hozzá), majd mentünk vissza a szallasunkra. Itt némi egy gyors zuhanyzást követően összült a csapat és laza italozásba kezdett. Az eredeti terv az volt, hogy valami helyi szórakozó helyet fogunk meglatogatni az este folyamán, ám ez végül nem következett be. (Miután másnap láttam napfényben a helyet, határozottan örültem, hogy nem mentünk oda...) Az este egy reggelig tartó tengerparti sörözében folytatódott, ami mintegy feltette a napunk i-jére a pontot.

A másnap már kevésbé indult kellemesen ugyanis ébredés után mintegy fél órával észleltem, hogy nem vagyok túl jól.  A masszív fejfájás még nem keltette fel a gyanumat, viszont amikor már jéghideget izzadtam és járni sem igen tudtam akkor már éreztem, hogy a helyzet nem valami rózsás. A társaság egyik fele Iznikbe ment tovább várost nézni, a másik fele meg egy másik strandra ment át. Én, mivel egyikre sem voltam képes a hazamenetel mellett döntöttem. Mivel a stoppolás alatt megtanultam, hogy a napszúrásos tünetek enyhítésére a hidegvizes törülköző a legalkalmasabb, beszereztem egy másfél literes vizet, törülközőmből pedig turbánt csináltam. Ily módon egész könnyen hazajutottam, sőt félúton még Cafer barátommal is összefutottam, akivel így együtt jöttünk haza. Eredetileg egy nap pihenést terveztem, azonban mivel még tegnap délután sem éreztem magam valami fényesen, inkább meglátogattam a doki bácsit a korházban, ahova Fatih barátom vitt el. A török egészségügy – legalábbis azon kis szelete amit én láttam – meglehetősen magasszínvonalon és gördülékenyen működik, ami ha arra gondolunk, hogy 20. század eleji kialakításában számos magyar orvos is részt vett, igazán örömteli hír. A kórházban kevesebb mint egy órát töltöttem. Kaptam valami vigyori koktélt, ami levitte a lázamat, meg felirtak három gyógyszert. Azóta azokat szedem és sokkal jobban érzem magam. Holnap szerintem már fogok tudni menni a TÖMER-be, a hétvégén meg szerintem bepótolom ezt az izniki kirándulást. Inkább nem igérek semmit, hogy mikor írok megint, de megpróbálok minnél előbb!!! Legyetek jók!

M

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.