Üdvözlet a Kedves Olvasoknak!

Hosszu idö utan vegre van idö es lehetöseg, hogy hosszabban irjak arrol mi a helyzet idekint. Mivel az elmult öt napban rengeteg dolog törtent nem biztos, hogy minden bele fog ferni ebbe a bejegyzesbe, de most mar remelhetöleg rendszeresen fogok tudni irogatni. Hat akkor kezdjük az elejeröl...

Szerdan, junius 30-an indultunk neki az utnak. Csalad, kocsi, Ferihegy, becsekkolas, bucsuzkodas, stb. Az elsö erdekes eset az volt, hogy mar a varoban tünt fel, hogy maradt nalam mintegy 7000 Ft. Nem nagyon estem panikba, a dutyfree shopban különbözö fertötlenitöszereket vettem belöle, mert nagyon tartottam töle, hogy elkapok valami hasmeneses szörnyüseget. İgy indultam utnak - öt evfolyamtarsammal egyetemben - İsztambul fele egy liter gin, het deci zsubrovka es vegül de nem utolso sorban ket deci unicum kedelyes tarsasagaban. Mielött valaki kerdezne elmondhatom a recept bevallt. Mindezidaig mindenfajta hasmeneses bajt sikerrel megusztam!

A repülö ut a szokasos izgalmak közt telt, s hamarosan megerkeztünk Europa es Azsia hatarara. A talalkozas a varossal nagyjabol olyan volt amilyennek elkepzeltem, megis igen nehezen leirhato az az elmeny amit az ember akkor erez amikor megerkezik İsztambulba. A varosrol senki sem tudja hanyan lakjak. Minden török mast mond akivel eddig beszeltunk. A becslesek nagyjabol 15 es 20 millio lakos köze esnek. Minden esetre hatalmas varos, es talan mindegy is hogy Magyarorszag lakossaganak a ketszerese vagy eppen csak a masfelszerese lakja. Voltam mar eletemben par nagy varosban. London peldaul kb. 12 millios azthiszem. Viszont İsztambullal szemben Londonban nincs az az erzese az embernek, hogy mind a 12 millio lakos egyszerre ott van körülötte folyamatosan es mind akar valamit, vagy megy valahova, vagy csak kiabal. Azt hiszem ez a legjellemzöbb İsztambulra. Mindenkinek van valami dolga, megy valahova, vagy sürgösen üldögelnie kell es kis poharabol szürcsölnie kell a teajat egesz nap, vagy kiabalnia kell. A varos nem alszik, nem csendesedik el soha valoszinuleg.

Mar a repülöteren kiderült, hogy van egy kis problema. Eredetileg azt terveztük, hogy a lanyokkal együtt en is Gabi kolijaban fogok elsö este aludni, ugyanis ö az isztambuli TÖMER-ben (török allami nyelviskola) fogja vegig csinalni a nyari egyetemet. A repterre elenk kijövö ELTE-s kollegak azonban hamar felvilagositottak minket, hogy azt a bizonyos kasat nem eszi oly forron. A helyzet ugyanis az, hogy annak ellenere, hogy egy atlagos török csaladban harom, negy, öt, stb. gyermek van ,ezen gyerekek gyartasat a hatosagok probaljak ugy ıdöziteni az egyes paroknal, hogy az kizarolag a tanulmanyok befejezese utan kezdödhessen meg. Ennek pedig az az egyenes következmenye, hogy fiuk a lany kollegiumoknak meg csak a környekere sem mehetnek nagyon, ott aludni pedig vegkepp lehetetlenseg. Elsö remületem, szerncsere hamar elszolott, mert kiderült, hogy Cili es Kinga (ket ELTE-s kollegina) egy ismerösüknel laktak akinel szamomra is volt hely. İgy aztan az alvas problemaja szerencsesen megoldodott.

A repterrol egyenesen az Otogar nevü isztambuli központi buszpalyaudvarra mentünk, mivel Cili, Reni es Anna meg aznap ejszaka tovabb mentek İsztambul fele busszal es a jegyeiket be kellett meg szerezni. Az Otogar meger egy külön miset. Amikor a metrobol kijöttünk egy hatalmas köralaku terre meg nem lattam at a helyzetet. A teret ket irdatlan meretü, felkör alaku epület veszi körül, közepen pedig egy egyenes epület osztja kette ezt a hatalmas köralaku teret. A gyanus csak az volt, hogy ahol a hazak közt ki lehetett latni csak haztetöket lehetett latni. A teljes igazsagra akkor derült feny, mikor este Onurral a hazigazdankkal kivittük a lanyokat az indulo buszhoz. Akkor lattam meg, hogy ez az irdatlan meretü ter valojaban harom emelet magasan fekszik. Az Otogar monumentalitasa egyszerüen lenyügözö volt. Olyannak tetszett mintha az egesz Törökorszag veraramlasat biztosito erhalozat szivebe csöppentem volna bele. Ugyanis Törökorszagban az elsöszamu közlekedesi eszköz a busz. Sokkal kenyelmesebb es jobb buszok vannak itt mint barhol kicsiny hazankban. Egyes buszokon meg stuardesek is vannak. Visszaterve az Otogarra, a ket hatalmas felkör alaku epületet megtöltik a különbözö busztarsasagok irodai (több szaze), amik elött kikialto emberek csabitjak befele az embereket. Ha lehet itt meg nagyobb a nyüzsges, mint a varos többi reszen. De nem csak nappal, mikor a lanyokat buszra tettük fel 12-kor akkor is ugyanannyi ember sürgött-forgott ott, mint delutan ötkor. Röviden ennyit az Otogarrol, ha valakit jobban erdekel itt nezegethet kepeket: http://www.google.hu/images?hl=tr&q=%C4%B0stanbul+otogar&um=1&ie=UTF-8&source=univ&ei=RM4wTPreDNW7jAe7yN2WBg&sa=X&oi=image_result_group&ct=title&resnum=5&ved=0CEcQsAQwBA

Hat elsöre talan ennyi volna. A következö reszben az İsztambulbol Bursaba vezetö utrol lehet majd olvasni. Vegül nehany aktualis informacio! Mindenki jol van, a varos gyönyörü es altalaban veve is minden rendben van. Holnap kezdödik a nyelvtanfolyam egy teszttel, ugyhogy tessek szoritani, hogy minnel jobban sikerüljön!!!

Legyetek jok! Mielöbb probalok majd jelentkezni!

M

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.